Ragyognak a csillagok,ragyognak ránk,
valamit sugallnak,de túl nagy a táv.
Valamikor még is, megtudhatod mit szól,
mikor maga mögött egy hosszú,fényes szikrát szór.
Benned szól,mi kívánsága tenéked,
mert ő is azt kívánta, amit a te szíved.
Neki ennyi volt a léte,de benned tovább él,
föláldozta magát,a te álmodért.
Én is kívántam, bár nem hittem benne,
találjam meg azt,kivel az életem boldog lenne.
Nem hittem benne,de még is megadta,
mert melletted vagyok,lassan négy hónapja.
Nekem ez a boldogság,nekem nem kell semmi más,
senki e földön,mert ő lett a dobbanás.
Dobbanás ,mi a szívemben keletkezik,
s ameddig csak élek,az életem fedezi.
Tudom most már,ennek így kell lennie,
minden dolog mi megtörtént,csak közelebb vitt a szívedhez.
Nem tudsz megbántani,csak ha komolyan gondolod,
de akkor a szívemnek vége,ezt remélem tudod.
Melletted a helyem,én kitartok melletted,
tarts ki te is,ígérem nem lesz többet könnyes a szemed.
Jóban,rosszban,egészségben,betegségben, amíg csak szeretnéd,
én nem tudok nemet mondani,mert te vagy a mindenem.
Szeretlek egyre jobban,nincs már vissza út,
a szívem fölött már ,nem én vagyok az úr.
Felírtam az égre,s kívántam még egyet,
legyen fent a "szeretlek" szó, s mellette a Te neved.
Felnézhetsz bár mikor,s ezt láthatod,
ha nagyon akarod,ezt mindig kiolvashatod.
Bármerre jársz,ez ott lesz feletted,
még akkor is,ha én már nem leszek melletted.
Nem leszek veled,de ott leszek fent,
majd onnan nézek rád,s sugallom Te neked.
Küldök egy csillagot,mi fényes szikrát szór,
remélem tudod majd,ez tőlem neked szól.
**Szeretlek**Henrietta**
http://www.youtube.com/watch?v=1cQh1ccqu8M&NR=1
2011. január 6., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)