Izzó ketrec ott belül.

A fél szívem veled,ha nem vagy velem,
izzó sablon akkor, mi csak marad bennem.
Hiányzik belőlem, egy darab élet,
hiányzik az, mitől dübörög az erem.

Versengek érted,vágyódom rád,
fognám a kezed,bármerre jársz.
Nézném a szemed,s elégnék benne,
mert valami azt súgja, "meg kell halni érte"

Felemésztő hiány,keserű magány,
tüzes nyílt seb,mi bennem helyet talált.
Éjjel nappal,csak érintésedre vágyom,
s ajkaid mézédes,csókjait a számon.

Lüktet az erem,ha láthatom szép szemed,
éget a sebem,melyben izzó vas hever.
Sosem ér véget,tudd a verseny érted,
mert le nem mondok rólad, akkor sem ha kéred.

Megsebeztél engem,s vérzek miattad,
gyógyszert is pont emiatt,csakis te adhatsz.
Amíg ápolsz, én addig élek,
ha viszont elhagysz,engem megtalál a végzet.

A fél szívem veled,ha nem vagy velem,
izzó ketrec akkor, mi csak marad bennem.
Hiányzik belőlem, egy darab élet,
hiányzik őrülten, a lelked,belőlem.

Cél

Minden arra vágyik, hogy egyszer boldog legyen,
hogy a jelenben a jövőért,valamit az asztalra tegyen.
Ne sírjon a szád, küzdj hát a jövődért,

tegyél meg mindent,hogy egyszer boldog lehessél.

Megéri hidd el,tudd mindez mi körül vesz téged,
csak egy dolgot akar,hogy csillogjon a szemed.
Rosszindulat félre,köpd ki a keserűt,
aztán indulhat a játék,mi hozza majd a derűt.

Csak adj bele mindent, mert más nem teszi meg érted,
mert egyedül vagy itt,ebben a fura ízű létben.
Küzdj az álmaidért,ne kelljen mondani,
küzdj a szerelemért,mert az fogja megoldani.

Megoldja és pótolja,az űrt mit érzel,
kerek lesz a világ,csak add át magad szívvel.
Viszont ne feledd a múltat, mi egyszer megtanított,
s a jó útra terelt,tapasztalatokat adott.

Lesz még temérdek jobbos, és sok balos,
mi az arcodon lesz majd honos.
Akkora pofont viszont senkitől sem kapsz,
mint amekkorát az élettől kaphatsz.

Ne bízd a véletlenre,küzdj hogy boldog lehess,
szép legyen a múltad,s majd ezzel jelened.
Ne itasd az egereket,küzdj hát a jövődért,
tegyél meg mindent,hogy egyszer boldog lehessél.