Izzó ketrec ott belül.

A fél szívem veled,ha nem vagy velem,
izzó sablon akkor, mi csak marad bennem.
Hiányzik belőlem, egy darab élet,
hiányzik az, mitől dübörög az erem.

Versengek érted,vágyódom rád,
fognám a kezed,bármerre jársz.
Nézném a szemed,s elégnék benne,
mert valami azt súgja, "meg kell halni érte"

Felemésztő hiány,keserű magány,
tüzes nyílt seb,mi bennem helyet talált.
Éjjel nappal,csak érintésedre vágyom,
s ajkaid mézédes,csókjait a számon.

Lüktet az erem,ha láthatom szép szemed,
éget a sebem,melyben izzó vas hever.
Sosem ér véget,tudd a verseny érted,
mert le nem mondok rólad, akkor sem ha kéred.

Megsebeztél engem,s vérzek miattad,
gyógyszert is pont emiatt,csakis te adhatsz.
Amíg ápolsz, én addig élek,
ha viszont elhagysz,engem megtalál a végzet.

A fél szívem veled,ha nem vagy velem,
izzó ketrec akkor, mi csak marad bennem.
Hiányzik belőlem, egy darab élet,
hiányzik őrülten, a lelked,belőlem.