Képzeld ,hogy a Naszályban mész felfelé a bicikliddel,és a bogarak pattognak a sisakodon,kellemesen fúj a menetszél,és érzed ahogy egy izzadság csepp leesik az arcodról,nyár van,ezt te is tudod.
Szembejönnek emberek,kik viccesen intenek,miközben majd elesnek,de mosolyogva visszaintesz,és azon gondolkozol hogy látom-e még 1x valaha,ki miattad törte majdnem ki a fejét..,
Visszatérve a homályból,mint e képzelgés keltett,
követé egy másik, mi másokat boldogabbá tehet.
Mégis valaki mással a délutáni órákban,összejönni ki szíve miatt a Tél is
talán,melegebbnek tűnne.
Tél is meleg lenne,hisz fűtene a boldogság
majd, a Nyarat kibírni , mert vele nincs megállás.
Egy pillanatra mégis,kérném legyen lassítás
kiontanám neki szívem,legmélyebb titokját.
Ezek után lassan,talán egyszer majd soká.
lesz ki ember lánya,így érez majd iránt.
Talán eljön egyszer ez az idő,de ne csüggedj ember a téli napokon,
eljön a Te időt,és boldog leszel egy Nyári hajnalon.
Tücsökzene mellett, lágy szuszogás közt ha felébredsz,
nézz majd lassan magad mellé,mert akit szeretsz,
Ő ott lesz veled.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése