2010. október 20., szerda

Órán.

"Szerettem volna élő helyzetben is,de talán ott is fogom majd mondani.Legalábbis meg fogom próbálni,de nem hiszem ,hogy fog menni.Itt ,így nehéz szavakba önteni amit érzek,de valamit azért megpróbálok belőle elmondani neked. Sokat gondolkozok rajtad,mindig Te jársz az eszemben,olyan,mintha az egyik testrészem lennél ami az életem végéig velem lesz. Eddig nem találtam mi hiányzik belőlem,de rájöttem,hogy benned van az a valami. Magadhoz láncolsz. Ez nem olyan lánc,mint amilyeneket akár hol látni,kemény,vas lánc,hanem valami más fajta.
Szeretlek szó enyhe kifejezése,és fizikai megnyilvánulása annak amit irántad érzek. Nem tudom ,hogy Te hogy gondolod ezt,de én úgy érzem,ez a levél is kevés lesz arra,hogy megértessem veled,mi van bennem. Éreztetni akarom valahogy veled mégis ami bennem van,ha néha nem is sikerül megfelelően. Mindig ez van bennem,mindig hiányzol nekem. Nem tudok veled betelni,mégis szinte már végtelennek tűnnek bennem az érzések,amik váltakozva jönnek elő,és ugyan úgy feszítenek belülről egytől egyig.. Mindegyik feléd irányul,és téged akar. Még sosem írtam ilyet,csodálkozom is. Sokat jelentesz nekem.Ne félj mellettem semmitől,ez így van,Te más vagy mint akárki.Te nem egy valaki vagy számomra. Csak Te kellesz nekem..H.T"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése