Anonym
Széllel jött az érzés,s leülepedett bennem,
akár a sűrű köd, mi hajnalban ring a föld felett.
Tompa hangok ,mik furán hangoznak,
csak ezeket hallok,át a sűrű tejfalon.
Lelassul minden,émelyít a felleg,
szédít a vakság,s sóhajt a lelkem.
Nincsen sebes vihar, ezzel nincs is szél,
nincs mi elfújná belőlem,a ködös sűrű mézt.
Csak álmaim maradtak,s most nem hazudok,
mikben lány él csendben,kinek csókjáért vadulok.
Persze!Hisz Ő kiélesíti most előttem,
s felfedi lelkemnek, a homályba merült perceket.
Széllel jött a rossz,de felszállni látszik a köd,
megnyíltak előttem,az ég kapui ott fönt.
Valóság lett az álom,mert megtaláltalak téged,
s veled tartok most oda,hol egyé válunk végleg.
Materiális kívülről,de transzcendens az érzet,
keletkezési helye, ezért is a lélek.
Végre tudom már,mi nyomja mellkasom,
egésszé vált a lelkem, mert hiányoztál Te!
-az elveszett darabom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése