Száll

Szállok a vibráló levegőben,
egyre feljebb és feljebb,
Csak egy dolog mi izgat,
Meddig fogom bírni ezt?

Szállok a végsőkig,
hol nincs már semmi sem,
Szállok amíg csak tudok,
De vajon meddig bírom ezt?

Fent várnak a csillagok,
mint elérhetetlen célok,
Talán ha addig élek is,
Én oda eljutok.

Eljutok,ha addig bírom is,
mert boldog akarok lenni,
eljutok és küzdök,
a végső célomig.

A csillag Te leszel,
Téged látlak helyette ,
sodródok már az űrben,
feléd közeledve.

Elindultam és feladtam,
mindent mögöttem,
Elindultam és te lettél,
Nekem a mindenem.

Talán egyszer,
még életem vége előtt,
Beteljesedik a célom,
mit annyira szerettem.

Téged ölellek,
Magamhoz szorítlak,
S halkan a füledbe súgom,
"Örökké a Tiéd vagyok.."

Legyél velem,
ígérem boldog leszel,
Ha életem árán is,
én azzá teszlek.

Ha úgy sikerülne,
kérlek csak egyet ne feledj,
Lenézek majd Te rád,
ha már nem leszek veled.

Mikor a csillagokat nézed,
gondolj majd rám,
Az égre írom neked,
mit a füledbe suttognák.

Ugyan azt mit egyszer,
már megtettem veled,
A halál után is itt fent,
Csak azt mondanám neked.

Nem mondanék mást,
Csak mit legbelül érzek,
"Régtől kezdve csak Te,csak
Te vagy nekem.."