.Emlék.

Olyan többet nem lesz,hogy karjai közt légzem,
s kezei szorítását,az egész testemen érzem.
Csak régi emlék,mi maradt róla,
csak egy halvány kép,mi most felélénkült újra.

Csak törött emlékek,és egy levázolt festmény,
kis szobában mi történt,tényleg csak mi történt..
Szemei mint a fénylő hold sugár,úgy világított akár a gyertya láng,
befénylett az egész világ,érzem ott volt a boldogság.

Valahogy így volt akkor édesen,s most keserűn,
sok minden változott,csak egy érzés legbelül.
Csak az nem,mi igazán számít,
mi miatt a láng is,csak sötétnek látszik.

Közel a lehetetlen,mégis azt kutatom
mi a megoldás arra,hogy felejtsem a tudatom.
Felejtsem mi jó volt,de sokkalta kínzóbb most már,
csak felejteném el végre,akár mi is a megoldás.