2010. szeptember 3., péntek

ReLoad

Megint itt vagyok, és Te vagy az eszemben...
Miért olyan nehéz feledni?
Miért kell tovább szenvedni a sebzett léleknek?

Újra itt,de jön a semmit tevés,lassan megjön az engedély,
És sajnos az ígéret beteljesedik,akár milyen kis dolog is.
Nem akarom ,hogy megtörténjen,mégis az lesz,
Neki 1 kör a városban semmi velem,de nekem vele felejthetetlen percek..


Ez is csak összevisszaság,úgy mint a többi,
mint 1 őszi falevél a réten, úgy elszáll majd ez is.
Elhagyva,tiporva, nem számít már semmi,
vár rám a nagyvilág,de nem tudok lépni.

Visszahúz valami,ami nem enged el engem,
rideg bilincsben tartva,az egész testem-lelkem.
Fájó,reszkető érzés,és semmi sem segít,
mégis most az kell,hogy hagyj engem békén.

Csak jön valami,mi segít gyorsan feledni,
mert most már lassan hűvösre fogsz tenni.
Egy dolgot ne feledj,volt ki tisztán érted,
Odaadta a Lelkét,de Te ezt észre sem vetted..


....BT





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése