Freaky

Csak hajóztam az élet tengerén,keresve az egyetlen,
olyan érintetlen szigetet,ahol leélném az életem.
Minden nap borongós,esővel áztatott nap volt,
míg a tengeren éltem,bolyongva e bolygón.

Sokat gondolkoztam,merre kéne mennem,
és arra jöttem rá,hogy amerre a szívem vezet.
Szívem lett a csónak,és rábíztam magam,
engedtem a húzásnak,végre jó felé haladt.

Tudtam hogy jó felé,mert ilyet még nem érzett,
biztos volt a dolgában,páratlanul-e életben.
Sokat kellett várni,de mégis egyre jobb lett,
mert a felhők is,egyre oszolni kezdtek.

Csak hajóztam tovább,és bíztam az érzésben,
ami végül kidobott,egy páratlan szigeten.
Szigeten hol voltál,de arról nem tudtam,
csak mikor pár nap múltán,a hangodat hallottam.

Nem volt idegen,hisz szívem már tudta,
miattad jöttem ide,akár milyen fura.
Most itt állok előtted, rád találtam végre,
Tudom Te voltál életem,egyetlen hiányzó része.

Nem tudom miért,mi okból lehetett,
azóta sem találtam,használható leletet.
Nem magyarázom,mit úgysem lehet,
nekem csak te kellesz,és ez máshogy nem lehet.

Megérte sok évig,járni a vizeket,
csak hallgatni kellett arra,mi legbelül vezetett.
Húzott valami legbelül,és az Te voltál tudom,
talán rám vágytál Te is,csak ebben bízom.

Veled csillagos lett az ég,és fényesek a nappalok,
bár jönni fognak viharok,de veled..veled maradok.
Ha Te is így gondolod,legyél mellettem,
és oda adom a helyet,az egyetlent a szívemben..